A Müpa Fesztivál Színháza november 9-én a kamarazenének adott otthont: elhangzott Rahmanyinov fiatalkori Elégikus triója (g-moll, no. 1), Mendelssohn d-moll triója (op. 49), valamint egy-egy kétzongorás mű Schumanntól és Debussytől. Zongorán Prunyi Ilona és Farkas Gábor, hegedűn Kelemen Barnabás, gordonkán pedig Fenyő László játszott.
Kezdő zenészpalántákként gyakran hallhattuk a tanárainktól: egy fellépés sikere azon múlik, hogy az miként indul és zárul. Ha úgy tetszik, az előadó első megnyilvánulása legyen határozott és szimpatikus, míg búcsúszava katartikus. Ez jó kiindulópont lehet a műsorválasztás során is. Nem véletlen, hogy ennek a november 9-i koncertnek a kezdőszáma Rahmanyinov Elégikus triója volt, amelyben az előadók bemutathatják képességeiket – mondhatni bravúros formában. A mindössze egytételes műben egy gyászos karakterű témát fejt ki a szerző, miközben felvonultatja az érzelmi intenzitás minden fokát. A három hangszert egyenrangú szereppel ruházta fel, bár kétségtelen, hogy a darab megszólaltatása kiváltképp a zongorista részéről nagy feladat. Prunyi Ilona a vonósoknak biztos tempó- és hangszínbeli keretet adva, mégis kellő szabadsággal játszott. Kelemen Barnabás mélyreható energiájával folyamatosan fokozta ennek a romantikus műnek a drámai aspektusait. Fenyő László csodálatos tónusa nem csupán az önkifejezésre, hanem az érzékeny kantilénák kiemelésére is szolgált. Egyértelmű, hogy mindketten a vonókezelés mesterei. Ugyanakkor az a benyomásom támadt, hogy a Fesztivál Színház – akusztikai adottságai miatt – eltúlzottabb dinamikai játékot igényelt volna, mert annak hiányában több finom megoldás elveszett vagy észlelhetetlenné vált. A darabot záró gyászinduló ettől függetlenül megrendítően hatott.
Hat etűd kánon formában. Az etűd kifejezés ez esetben félrevezető lehet, mivel nem a mű zenei értékét írja le. Ezek a tételek a Schumann házaspár pedálzongorán való kísérletezésének gyümölcsei. Helyüket Debussy kétzongorás átirata biztosította be a koncertrepertoárban, miután a pedálzongora lényegében eltűnt a gyakorlatból. Prunyi Ilonához ezúttal Farkas Gábor csatlakozott a színpadon, pár lapozási galiba után pedig kialakult közöttük a szinkron. Az első, második és negyedik kánon előadása volt a leginkább emlékezetes, talán a fülbemászó dallamuk miatt is.
Az etűdöket Debussy Fehéren és feketén című műve követte, amelynek keletkezéstörténete meglehetősen komor: a szerző háborús idők és súlyos betegség közepette komponálta. Az egyes tételekhez több francia eredetű irodalmi idézetet társított (ezeket a műsorfüzetben is olvashattuk), de a kompozíciónak egyébként is van egyfajta francia nemzeti szellemisége. Ez azonban ma már könnyen háttérbe szorulhat, nem utolsósorban azért, mert a szerző szándéka szerint ez a nemzeti jelleg a hallgató és az előadó részéről is elengedhető. A felszínen ugyanis három játékos tételt hallunk csupán, a rejtett korálidézet vagy a La Marseillaise dallama nem szembetűnő. Prunyitól és Farkastól ezúttal ilyen konvencionális interpretációt hallottunk, nem hangsúlyozták a mű háttértartalmát. A különböző hangzásvilágokat, karaktereket meggyőzően alakították ki, olykor viszont aránytalannak tűnt a két hangszer közötti játék, a basszus sokszor alulmaradt.
Zárószámként Mendelssohn d-moll zongoratriója hangzott el. A nyitótémát Fenyő László hátborzongatóan tolmácsolta, míg a Scherzóban ujjrendi megoldásaival és vonókezelésével tette változatossá a cselló hangszínét, s humorossá az egész tételt. Kerülte a repetitív hangzást, nem félve az üveghangok vagy üreshúrok gyakori használatától sem. Mindvégig alázattal fordult partnerei felé, az ízlésesen megformált frázisait érzékenyen adta tovább zenésztársainak. Ugyanez kevésbé jellemezte Kelemen Barnabás játékát, aki inkább hegedűszonátába illő szerepet vállalt a pódiumon. A két művész kamarázása azonban nem a rutin, hanem a meggyőző és örömteli muzsikálás benyomását keltette. Prunyi Ilona mindig kiválóan váltott a kísérőszerep és a szólisztikus zongorajáték között, mind a virtuóz futamokban, mind a második tétel nosztalgikus ostinato-íveiben. Koncepció és megvalósítás terén egyaránt ez a trió aratta a legnagyobb sikert, így a bevált modell most is sikerhez vezetett: az erős kezdés után igazán ütős számmal zárult az este.
Éry Botond Medárd
Prunyi Ilona és Farkas Gábor, Fenyő László, Kelemen Barnabás kamaraestje, 2022.11.09. 19.00, Müpa, Fesztivál Színház
