Rácz Zoltán ütőhangszeres művész immár negyven éve hirdeti a klasszikus és a kortárs repertoár ötvözésének fontosságát, amelyet decemberi koncertjének műsorával is világossá tett: bár az elmúlt háromszáz év terméséből válogatott, a hangsúlyt a 20. és a 21. század zenéjére helyezte.
A hangverseny nyitányaként egy, a vírushelyzet miatt többször elhalasztott ősbemutatót, Varga Judit The Silly President című kompozícióját hallhattuk. A darab nagymértékben épül prózai elemekre, az egyetlen ütőhangszeres előadó ugyanis a teljes zenei folyamat alatt narrál – elmeséli egy bizonyos elnök utolsó napjait és bukását. Varga Judit végig izgalmas egyensúlyt tart a ritmika-központú és a hangszínalapú, szövegfestő szakaszok között, miközben a lehető legkülönlegesebb hangszereket vonultatja fel.
A második műsorszámban Kirill Gerstein csatlakozott Rácz Zoltánhoz, hogy együtt szólaltassák meg J. S. Bach C-dúr fuvola-basso continuo szonátáját, ezúttal vibrafonon és zongorán. A remek átirat után újabb ősbemutató következett, mégpedig Dukay Barnabás …, mint az egyszarvú tükröződő Fény az Örök Időkből Canon, Floridus és Hymnus című műve, amelyet a szerző Rácz Zoltánnak és feleségének ajánlott. A darab elnevezésében érdekesen ötvöződik két címadási stratégia: a témaábrázoló és a műfaji-formai megjelölés. A három rövid tétel előadása az este legbensőségesebb pillanata volt. Ezután attacca hangzott el Charles Ives énekhangra és zongorára komponált Serenityje Dukay hegedű-ütőhangszeres átiratában. A két alkotás remekül működött így, párba állítva, a zenészek (az Amadinda ütőegyüttes, Fejérvári Zsolt és Rácz József) pedig egymás értő kamarapartnereinek bizonyultak. A koncert első részét egy speciális hangszerösszeállítású kvintett, Mozart K. 617-es jegyzékszámú Adagio és Rondója zárta, amely eredetileg üvegharmonika (ezen az estén vibrafonnal helyettesítették), fuvola, oboa, brácsa és cselló apparátusra készült.
A koncert második felét Frederick Rzewski – idén júniusban elhunyt amerikai zeneszerző – To the Earth című kompozíciója nyitotta, tudatos programösszeállítást sugallva, a hangverseny két részének nyitószámai ugyanis több szempontból nagyon hasonlóak. Például a To the Earth szintén olyan ütőhangszeres szólistát foglalkoztat, aki prózában is közreműködik (az ógörög himnusz szövegét ez alkalommal magyar fordításban hallhattuk). Az előadó négy különböző hangmagasságú virágcserépen játszik, ebből fakad a mű különleges, archaikus hangzásvilága. A koncert zárásaként hangzott el Bartók két zongorára és ütőhangszerekre írott Szonátája, a mű, amelynek Kocsis Zoltánnal, Ránki Dezsővel és Cser Gusztávval közös előadása tulajdonképpen Rácz Zoltán művészi pályájának kezdetét jelentette. Ezúttal Holló Aurél, valamint két ifjabb zongorista, Fejérvári Zoltán és Kirill Gerstein csatlakozott Ráczhoz; igazán érett és ihletett interpretációt hoztak létre.
Élményteli koncertet és méltó ünnepi megemlékezést láthattunk-hallhattunk a Solti teremben, illetve a Zeneakadémia Online Koncerttermében. Reméljük, hogy Rácz Zoltán még sok évig örvendeztet meg minket ehhez hasonló hangversenyekkel.
Gulyás Gergely
2021.12.06. 19:30, Zeneakadémia, Solti terem, Itt és most: Hommage à Kocsis Zoltán – Rácz Zoltán kamaraestje
