Lassúnak lenni manapság, ebben a teljesítményalapú, információhajhász világban azt jelenti, hogy az ember mindenről lemarad. Valljuk be, ez azért nem valami kecsegtető, sokak szerint egyáltalán nem az. Mégis akadnak, akik ennek az ellenkezőjét állítják. Közéjük tartozik a japán Shunmyo Masuno, egy zenbuddhista szerzetes, aki egyúttal díjnyertes kerttervező, egyetemi oktató, nem mellesleg bestseller író.
Shunmyo Masuno két bájos, nem különösebben hosszú könyvecskét publikált a közelmúltban. Magyar kiadásuk jó ízléssel tervezett, keményfedeles, s nyugalmat árasztó illusztrációkkal ékesített. Az egyik kötetnek pont ez áll az elején: Nyugalom – 48 lecke a kiegyensúlyozott élethez. A másik címe azt is elárulja, valójában honnan fúj a szél: Zen – Az egyszerű élet művészete. Bizony, e két aranyos kis kiadvány a zen ősi módszereiből kiindulva kínál megoldást arra az újkeletű, milliók életét megkeserítő problémára, melyre sokszor még csak nem is gondolunk (mert arra nem érünk rá).
A jámbor olvasó most alighanem értetlenkedik egy kissé. Mégis hogyan fér össze a zen, egy nem éppen ifjú vallásfajta jelen írás címével, a slow livinggel, ami egy igen friss és népszerű mozgalomra utal? Másképpen: mire hív a zen, s mire a slow living? Hát, ha elvonatkoztatunk mindennemű ideológiától, és mindkét elgondolást nagyon leegyszerűsítjük, tulajdonképpen ugyanarra: hogy jelen legyünk a körülöttünk lévő világban, minden egyes itt töltött pillanatunkban. Például hogy az ingereket, impluzusokat, melyek könyörtelenül támadnak ránk nap mint nap, utasítsuk el célzottan – igazából úgy, ahogy csak tetszik. A csönd, a szabad, a természet elég sokat segíthet ebben, ez vitathatatlan. Mindössze egy kis elszántság és odaadás kell, némi odafigyeléssel fűszerezve persze.
Sajnálatos dolog, hogy a slow living propagálói sokszor nem kínálnak többet pár tucat ócska életvezetési tanácsnál, s csak úgy dobálóznak az olyan szavakkal, mint single-tasking, disconnecting stb. Szerencsénkre Shunmyo Masuno rövid, néhány oldalas leckéi ennél jóval tartalmasabbak, arról nem beszélve, hogy híján vannak mindenféle divatkifejezéseknek és sablonmegoldásoknak. Mert a szerző célja az, hogy elindítson az úton, de gondolkodásra, saját megoldás keresésére sarkalljon minket. Útmutatása éppúgy irányul a külső világ adta kihívásokra, mint azokra az egyéni és egyedi problémákra (sőt, sokszor puszta gondolatokra), melyek mindnyájunk dolgát megnehezítik. Az pedig külön örvendetes, hogy olvasás közben a vallástörténet és a zen tanítás egy-egy apró morzsáját is felszedhetjük, illetve elraktározhatjuk magunknak (önnön nézeteinktől függetlenül persze). Eme apró morzsák közül talán azok a zengók vagy zen mondások a legízletesebbek, melyeket az író csaknem minden „fejezetbe” beleszőtt, s melyek mindig stílusos summái a mondanivalójának. Például: „teljes szívvel egyél és igyál”. A másik kedvencem az, hogy „ha virágot látsz, ízleld a virágot, ha a holdat, ízleld meg azt” – úgy, miként Shunmyo Masuno tanácsait is: lassan, hosszan ízlelgetve. Mi ez hát, ha nem kecsegtető?
Ezzel kívánva kellemes, hasznos olvasást:
Cäcilie
