Idén tíz éve, hogy Seleljo Erzsébet és Razvaljajeva Anasztázia megalapította rendhagyó hárfa-szaxofon duóját, amely legnagyobb örömünkre a magyar kamarazenei élet üde színfoltjává vált. A Duo SeRa február 25-én koncerttel ünnepelte a kerek évfordulót, ennek kapcsán beszélgettem velük.

Gergely Máté: Miként merült fel a duóalapítás gondolata?

Razvaljajeva Anasztázia: A Doktori Iskola tematikus koncertsorozatának keretében rendeztek egy olyan hangversenyt, amelyen az éjszakához kapcsolódó művekkel lehetett részt venni. Erzsi azzal keresett meg, hogy volna-e kedvem eljátszani Gustav Bumcke Notturno című darabját. A próbák alatt kialakult összhang és az első közös koncertélmény további együttműködésre sarkallt minket. Azóta a Bumcke-mű szimbolikus jelentéssel bír számunkra, hiszen nem csak a duónk origója, hanem egyúttal az első szaxofon-hárfa formációra született kompozíció a zenetörténetben.

GM: Hogyan kerültetek kapcsolatba különleges hangszereitekkel?

Seleljo Erzsébet: Eléggé későn került az életembe a hangszer. Előtte hét évig zongorázni tanultam, de megelégedtem a lelkes amatőr szintjével. A szaxofon sodort a zenei pálya felé.

RA: A hárfázás számomra olyan, mint az anyanyelv: nem magamtól választottam, hanem beleszülettem. Anyukám hárfaművész, és már azelőtt is vitt magával a koncertjeire, hogy hétéves koromban elkezdtem volna hárfázni. A zenével való kapcsolatom így elválaszthatatlan a hangszertől. Talán ebből következik az a fajta természetesség, amivel közelítek felé. Mindig is úgy gondoltam, hogy bármilyen stílusú zenét lehet rajta játszani; csak zeneakadémista éveim alatt szembesültem azzal a prekoncepcióval és szkepszissel, amely a szakmabeliek és a laikusok körében egyaránt övezi a hangszert.

GM: Mi az emberek véleménye a hangszereitekről és erről a ritka párosításról?

RA: A nagy többség valószínűleg éppen annyit tud a hárfáról, mint amennyit én tudtam a szaxofonról a duó megalapítása előtt: nagyon keveset. A szaxofon-hárfa párosítás láttán pedig azt hiszem, kissé tanácstalanná válik a közönség. A legtöbben inkább az ismerős terepet kedvelik, nem a járatlan ösvényeket. Persze ez nem mindig igaz. Időnként az ember a szokásos útvonalról letérve megy haza, és miközben másfelől közelíti meg az otthonát, ráébred, hogy ebből a szögből, ebben a megvilágításban még sohasem látta azt. Talán ez semmin sem változtat, talán minden ezen múlik. Nekünk az a feladatunk, hogy a hallgatót a legjobb tudásunk szerint vezessük végig egy ilyen ismeretlen ösvényen.

SE: A szaxofont a legtöbben a jazz műfajával azonosítják, holott jazz-zenei, könnyűzenei és komolyzenei célokra egyaránt alkalmas. A hárfára általában romantikus, lágy hangú hangszerként gondolnak, amelyből andalító muzsika árad, pedig ha korábban nem is, Berio 1963-ban bemutatott hárfa-Sequenzája óta tudható, hogy mennyiféle hangzásra képes. A duónkban adott tehát két olyan előadó, aki próbálja feszegetni a saját hangszeréhez fűződő előítéletek határait. Nem lerombolni szeretnénk ezeket a sztereotípiákat, hanem felfedezni és megmutatni, mi van azokon túl.

GM: Miből épül fel a repertoárotok?

RA: Bár a tényleges szaxofon-hárfa repertoár viszonylag szűk, fontosnak tartjuk, hogy alaposan ismerjük, így apránként megtanuljuk. Ahogyan az a koncertjeink műsorából is kiderül, sok átiratot és kortárs darabot játszunk. Nemrég összeszámoltuk: nagyjából harmincra tehető azoknak az alkotásoknak a száma, amelyeket mi adtunk elő elsőként.

SE: Úgy érzem, egy ilyen fiatal formációnak kötelessége a repertoár bővítése. Ez a téma mindkettőnket foglalkoztat. A duón kívül is rendszeresen mutatunk be új darabokat, ennélfogva természetes számunkra, hogy az új művek írásának ösztönzése a közös munka szerves része.

GM: Más formációkkal is szoktatok együtt dolgozni?

SE: Igen, szabadúszó zenészként mindenféle felkérést kapunk, emellett mindkettőnknek vannak alkalmi és hosszútávú kamaraprojektjei. Olykor duóként dolgozunk együtt más zenészekkel. Február elején például az ISON-ban, a 100 éve történt sorozat keretében játszottuk el Villa-Lobos Quatuor Symbolico című művét, kiegészülve Bán Máté fuvolaművésszel, Thiago Bertoldi zongoraművésszel, valamint a Bartók Konzi leánykarával. 2020 októberében pedig Molnár Anna énekművésszel adtunk hangversenyt Berio + szekvenciák címmel; ezen Berio Sequenzáit kombináltuk Tornyai Péter, Szőcs Márton és Balogh Máté darabjaival.

GM: Hogyan élte meg a Duo SeRa a világjárványt?

RA: Mivel mindketten tanítunk a Zeneakadémián és középiskolában is – Erzsi a Bartók Konziban, én pedig a Szent Istvánban –, így a kezdeti tervekkel ellentétben a próbákra, zenélésre fordítható energiáink nagy részét lekötötték a digitális oktatással járó viszontagságok.

SE: A pandémia elején az a romantikus elgondolásom támadt, hogy végre lesz időnk megtanulni olyan alkotásokat is, amelyekre a megszokott körülmények között egyszerűen nem adódna lehetőségünk. Vagy csak úgy próbálni és repertoárt építeni konkrét koncertdátum nélkül, de erre nem maradt kapacitásunk.

GM: Mindkettőtök családja érintett a jelenlegi ukrán-orosz helyzetben. Megosztanátok erről néhány gondolatot?

SE: Semmilyen háború mellett nem mehetünk el szó nélkül, de ha ilyen közel van, ráadásul az ember családtagjai, rokonai is érintettek, a valóság megrendítő. A háborúnak csak vesztesei lehetnek. Az emberi életek és a városok pusztulása semmihez sem hasonlítható borzalmas tragédia, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Azt is fájdalommal látjuk, hogy a helyzet következtében az orosz művészeket mérlegelés nélkül kizárják az európai kulturális életből – származásukra hivatkozva. És ha vannak olyanok, akik a legkevésbé sem tehetnek a kialakult helyzetről, azok a már elhunyt zeneszerzők. Őket büntetni az élők tetteiért igazságtalanság. Nagyon szeretnénk hinni abban, hogy minél hamarabb megoldódik ez a tragikus szituáció.

GM: Milyen közös terveitek vannak a jövőre nézve?

RA: Tervezzük, hogy ősszel folytatjuk a Találkozások című koncertsorozatunkat, ugyanis készülnek új magyar művek a duónk számára, valamint már próbáljuk Kodály Hét zongoradarabját (op. 11), amelyet Dargay Marcell hangszerelt át nekünk. Emellett több klasszikus kompozíció átírásán dolgozunk, és szeretnénk más kamaraformációkkal is együttműködni. Bízunk benne, hogy ezek a koncerttervek hamarosan valósággá válnak.