Fiatalok, innovatívak és merészek: az Ensemble Z kortárszenei együttes tagjai nemcsak tehetséges zenészek, hanem új utakat keresnek arra, hogy a klasszikus és modern zenét közelebb hozzák napjaink közönségéhez. Siklósi Kristóffal és Láposi Dániellel, az együttes alapítóival beszélgettem.

Varga Abigél: Amikor beírtam a keresőbe a neveteket, az egész számok halmazának definíciója jelent meg. Mire utal a névválasztásotok?

Láposi Dániel: Franciául valóban ezt jelenti a nevünk, de nincs szándékos összefüggés. A „Z” arra utal, hogy kiemelten a Z generációt szólítjuk meg, annak nyelvén, zenei irányvonalain és platformjain keresztül. Fontosnak tartjuk a mai fiatalokat érintő globális kérdéseket: a vallási és kulturális sokszínűséget, egymás elfogadását és tiszteletben tartását, továbbá a könnyű- és a klasszikus zene távolságának problémáját.

VA: Az együttest közösen alapítottátok. Mi adta számotokra a kezdőlökést?

LD: Az Ensemble Z története 2013-ban kezdődött, amikor első ízben rendezték meg a Bartók Konzervatórium Új Zenei Projektjét. Ekkor még nem ismertük egymást Kristóffal, de konzisként ebben és később minden évben részt vettünk ezen a nagyszerű minifesztiválon, amely óriási hatást tett ránk. A próbafolyamatok során kiváló tanárok készítettek fel minket. Mikor 2016-ban zeneakadémisták lettünk, egy októberi napon odajött hozzám Kristóf, ekkor már jó barátként, hogy együttest szeretne velem alapítani. Nagy örömöt jelentett számomra ez a kezdeményezés, így azonnal igent mondtam.

Siklósi Kristóf: Mindig olyan együttesre vágytam, amelynek célja közelebb hozni a kortárs zenét a közönséghez, különösen a fiatalokhoz, és megmutatni, hogy az valóban nekünk szól. Ebben azonnal egyetértettünk Danival. Rengeteget segített nekem a szervezésben, majd az első koncert után az ő ötlete volt a névválasztás és a formáció is, azaz hogy színesebb, váltakozó létszámú együttesként, kevés alaptaggal és sok rendszeres vendég-kamarapartnerrel működjünk. Azóta minden kérdést megvitatunk, és az együttes zeneszerzőiként is tevékenykedünk. A kezdő támogatást a Bartók Konzi Új Zenei Projektje adta. Rengeteget köszönhetünk a minifesztivál stábjának, különösen
Holló Aurélnak, aki azóta is mentorál, segít bennünket.

VA: Az elmúlt időszak bizonytalanságot hozott minden művész számára. Ennek ellenére jelen voltatok a digitális zenei életben, hiszen online koncertsorozatot indítottatok. Mit jelent számotokra a koncertezésnek ez az új formája?

LD: Az elmúlt hónapok átformálták a világot. Akkora szerepet játszik most az internet, mint még szinte soha. Olyan online koncertsorozatot akartunk létrehozni, amelynek keretében kifejezetten a virtuális térben alkalmazható zene szólal meg. Így jött létre az Ensemble Z Online.

SK: A projektet Gelléri Andrissal együtt, főleg az ő ötlete alapján valósítottuk meg. Az alapkoncepció az volt, hogy kifejezetten online felületre tervezett
darabokat mutassunk be. Igyekeztünk olyan online produkciót teremteni, ami megáll a saját lábán, és nem pusztán az élő koncertek árnyéka. Ez idő- és pénzigényes munka, utóbbi problémát részben közösségi finanszírozással, adományokkal próbáltuk áthidalni.
A StageHive.eu segítségével például sikerült összegyűjtenünk 1000 eurót.

LD: A projekt során szerzett élmények és tapasztalatok pótolhatatlanok. Azt gondolom, az elmúlt fél év gondolkodásra és új lehetőségek keresésére sarkallt mindannyiunkat, és ezt nagy esélyként élhetjük meg.

VA: Augusztus 29-én John Cage Five című kompozícióját adtátok elő, amelyben nagy szerepet kap a véletlen. Hangszerelése szabad, és az egyes zenei hangok hosszúsága csak hozzávetőlegesen meghatározott. Milyen volt foglalkozni ezzel a művel?

LD: A többi pörgős, felfokozott hangulatú darabbal ellentétben ennek felvételekor teljes meditációba merültünk. Cage-művekkel foglalkozni mindig élmény és tanulás. Tanulás a zenéről és önmagunkról egyaránt.

SK: Olyan emberekkel szerettük volna előadni, akikről tudtuk, hogy komolyan fogják venni a feladatot, így Hartmann Domonkost és Hencz Kornélt kértük fel. Koncepciónk szerint mindenkinek otthon, egyedül kellett dolgoznia. Maximálisan ráhangolódtunk a darabra a saját környezetünkben, és varázslatos volt visszahallgatni, hogy a dolog működött. Mindannyian úgy éreztük: megszületett a mű, egymásra találtunk.

VA: Az eddigi tapasztalataitokból kiindulva mi az, ami egy kortárs darabban a legjobban meg tudja fogni a hallgatóságot?

LD: A kulcsot a közönség figyelméhez leginkább abban látom, hogy sokkal közvetlenebb kapcsolatot kell teremteni a zeneszerzők és az előadók között, valamint a zenészek és a közönség között. Ha azt szeretnénk, hogy a közönség figyeljen ránk, mi is figyeljünk a hallgatóinkra.

SK: A mai művészeti alkotások azok, amelyek a mai ember hétköznapjaira, gondjaira reagálnak, amelyek az ő nyelvén beszélnek, az ő kultúrájára, szavajárására épülnek. Nem a kortárs zenével van a gond, hanem azzal, ahogyan tálaljuk, ahogyan kiválasztjuk az egyes koncertek műsorát. Ennek a folyamatnak az ismeretterjesztés a kulcsa. Az Ensemble Z-vel az a célunk, hogy közel vigyük a közönséghez a zenét és kézzelfoghatóvá tegyük azt – edukációs programokkal, ismeretterjesztéssel, illetve alternatív koncerthelyszínek, az online tér és a Z generáció fő felületeinek bevonásával.