Szavakkal nehezen megragadható, mégis páratlan érzékenységgel tolmácsolt érzelmek állnak előttünk pillanatnyi gyönyörbe csomagolva. Múzsa rovatunkban ezúttal Ortan Vivienne mesterszakos énekes hallgató verseit közöljük.
Aorta(n)pumpa
Vágyódás
Ha itt lennél most velem, szívem
szívedre dobbantanám lágyan.
De csak egészen halkan, nehogy
iszonyt keltsen bársonyos vágyam.
Füledbe súgnám óvatosan
ötven csalogány szép dallamát.
Messze szállva a tág időben,
lombok között és felhőkön át.
Ha elszenderednél idővel,
szirom-pokrócommal borítlak.
Pirospozsgás arcodat nézem,
Magamhoz közelebb szorítlak.
Forróságodban így fürdőznék
én minduntalan. Óvakodnék,
fel ne ébredj. Álmaidban is
ajkaidról hűs csókot csennék.
2020. július
Hiány(ok)
Egyedül.
Magam vagyok.
A reggel fekete pillangója ijesztget,
S nem tudom, megvalósítom-e a tegnap szőtt sok tervet…
Egymagam.
Bánat gyötör.
Ruhád szerte… mit megérintett arany kezed,
Sötétség szegleteiben csillog rajtuk az erezet.
Önmagam.
Magányosan.
Mint az autóroncsok, ruháink jéghidegen
Lehelik emlékinket. Kihűlve, idegen idebenn…
Társ nélkül.
Szívfacsartan.
Oh, mondd, milyen édes tündérpor szálljon felénk,
Mitől a hamis rozsdát több-örökké elveszítenénk?
Önvalóm.
Reményteljes.
Ócska szívem nem verdes, zúzza rozsda-méreg…
Szíved lágy, meleg olajával szívem javítsd meg, kérlek!
2020. március
Egy estém nem otthon
Könnyeső omlik vállamon alá,
Nem lelem helyem a világ falán…
Ki tükörből rám tekint, Ént tagad,
Riadt arcú valóság, Önmagad.
Remény nincs és szív sem a világon,
Aki óvná szívem forró lángon!
Te Létező! Miért vagy ilyen gonosz?
Eldobnád ki tisztel s tartnád, ki rossz?!
Élni létezem magam is itt lenn,
Könnyeső omlik, tisztítja szemem…
Mit látok, ott a végtelen túl szűk…
Örökké rövid, veszett iránytűk…
2018. november
Lélekért lelket
Hideg lépcsőn roskadok,
Tűnnek éjek s nappalok…
Érzem, Te itt vagy velem,
Lelkeddel fogod kezem.
Egy gyertyaláng világol,
Benne sok emlék lángol.
Néma könnycsepp orcámon,
Nem kérheted rajt’ számon…
Lelket lélekért adni,
Még egyszer Veled suhanni…
Nem adathat meg nekem?
Újra itt legyél Velem…
Soha el nem feledlek,
Önmagamba temetlek.
2018. november
Ortan Vivienne
