A Variart Ensemble kamaraegyüttes tagjainak többsége vagy zeneakadémiai hallgató, vagy most lépett ki az egyetem falai közül. Vajon milyen kihívásokkal jár egy ilyen vállalkozás egy kortárs művészekből álló csapat számára? Németh Gáborral, az együttes hegedűművészével beszélgettem.
Varga Abigél: Úgy tudom, az együttes tagjai közül sokan játszottatok már korábban együtt. Mikor döntöttetek úgy, hogy létrehoztok egy új kamaraformációt?
Németh Gábor: A szálak a Bartók Konziba vezetnek vissza, ahol a csapat jó néhány tagja együtt tanult, majd a Zeneakadémián tovább bővült a kör, így már több éve tartó barátság köt össze minket. Az együttest még 2018-ban Soul Group néven hoztuk létre. Eckhardt Gábor a csapat néhány tagjának fellépési lehetőséget ajánlott fel a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Akkor határoztuk el, hogy zenész barátainkat is bevonjuk, így állt össze a formáció.
VA: Hogyan alakítjátok ki a koncertprogramokat?
NG: Igyekszünk minden fontos kérdést közösen megbeszélni, így a koncertprogram kialakításában mindenki aktívan részt vesz, és szeretnénk, ha a továbbiakban is demokratikusan működő közösség maradhatnánk. Minden koncertnek kijelöljük a felelősét, aki főleg a szervezési tennivalókat látja el, ilyenkor az együttes többi tagja más területen próbálja kivenni a részét a feladatokból. A próbákon arra törekszünk, hogy mindenki elmondhassa a véleményét, és konszenzusra jussunk. Talán ez a mai világban kissé naiv célkitűzés, de hiszünk benne, hogy a mi közösségünkben lehetséges.
VA: Sokat játszotok kortárs zenét, azon belül is a saját generációtok zeneszerzőitől. Milyen a kapcsolatotok velük?
NG: Fontosnak tartjuk, hogy bemutassuk a saját generációnk zeneszerző tehetségeit koncertjeinken. Örök kérdés egy klasszikus darab tanulásakor, hogy vajon mire gondolhatott a szerző. Szerencsére amikor kortárs zenét játszunk, ezekre a kérdésekre azonnal választ kaphatunk. Annak ellenére, hogy korban közel állunk egymáshoz, olykor nehéz elsőre befogadni egy-egy kortárs alkotást, de ez így van rendjén, hiszen mindannyian különböző emberek vagyunk, különböző szokásokkal, érzelmi világgal, fantáziával.
VA: Általában tradicionális koncerteket szerveztek, vagy szerettek kipróbálni rendhagyó formákat?
NG: A nevünkkel is a művészetünk sokszínűségét, változatosságát szeretnénk hangsúlyozni. A hagyományos hangversenyek mellett egyre gyakrabban rendezünk rendhagyó koncerteket. Örömmel léptünk fel például legutóbb egy romkocsmában, ahol kötetlen hangulatban, javarészt huszonéves fiataloknak játszhattunk. Azt gondolom, hogy sok fiatal ódzkodik a hagyományos koncerttermek kissé rideg, szigorú hangulatától, pedig pontosan ez a korosztály lenne a legnyitottabb a kortárs zene iránt. Ezért érdemes megpróbálni olyan helyeken eljuttatni hozzájuk, ahol felszabadultan, lazább közegben tudják átadni magukat a zenének. Fontosnak tartom emellett, hogy fokozatosan tapasztalhassák meg, milyen utakat járt be a zene, és hogyan fejlődik ezekben a pillanatokban is, valamint lehetőséget kaphassanak, hogy megismerjék a kortárs zene végtelenül gazdag palettáját, és mindenki megtalálhassa a számára leginkább tetszőt.
