Zenei műfajok széles skálája, autentikus és modern hangzás, hosszú haj, hipster stílus, három Grammy-, két Emmy- és egy Oscar-díj. Mindez jellemzi a harminchét éves multiinstrumentalista-zeneszerzőt, Ludwig Göranssont.

Ludwig Emil Tomas Göransson 1984. szeptember 1-jén született a svédországi Linköpingben, egy átlagos család második gyermekeként. Édesanyja virágárus, édesapja gitártanár. Szülei azzal is kifejezték a zene iránti szeretetüket, hogy fiukat Beethoven után nevezték el. Göransson hét évesen kapta első hangszerét (egy gitárt), aki ettől kezdve ideje legnagyobb részét a zenének szentelte. A Stockholmi Királyi Zeneakadémián szerezte a diplomáját, ahol zeneszerzés-tanulmányai mellett jazz-kvintettet alapított. 2007-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, hogy a Dél-kaliforniai Egyetem filmzeneszerzés (Scoring for Motion Picture and Television) szakán gyarapíthassa tudását. Itt ismerkedett meg Ryan Coogler rendezővel, aki pályájának azóta is meghatározó alakja.

Göransson 2008 óta vállal kisebb filmes és televíziós munkákat, illetve 2010 óta rendszeresen tevékenykedik a könnyűzene világában is mint dalszerző és producer. Leggyakrabban Childish Gambinóval – polgári nevén Donald Gloverrel – dolgozik együtt, de írt már dalt többek között Alicia Keysnek, Travis Scottnak és Adele-nek. Filmes munkái közül jelentős a 2013-ban megjelent, Cooglerrel közösen készített, Fruitvale Station elnevezésű nagyjátékfilm, az itthon is ismert Családi üzelmek (We’re the Millers) című vígjáték, valamint a Rocky Balboa történetéhez kapcsolódó 2015-ös Creed. Nem volt tehát tapasztalat híján, amikor a Marvel azzal kereste meg, hogy ismét Cooglerrel dolgozzon együtt a stúdió 2018-as nagy dobásán: a Fekete Párducon. A produkció, mivel megnyerte a legjobb filmzenéért járó Oscar-díjat, Göranssont a nagyok közé emelte. Ezt jelzi az is, hogy az utóbbi években a neves Christopher Nolan is egyre többször kérte fel őt komponistának. Ráadásul 2019-ben elvállalta a Disney űrwesternjét, a Mandaloriant, amiért bezsebelt néhány Emmy-díjat.

Egészen különleges zenei nyelvének alapját a hans zimmeri hozzállás („vegyítsük az elektronikát a szimfonikus hangzással”) jelenti, de Göransson továbbfejlesztette és a saját stílusához igazította azt. A filmzene terén – szokatlan módon – nem a bevált panelekből és gesztusokból építkezik, hanem a zenei szövet kísérletező, szabad kezelése jellemzi alkotásait. Ennek ellenére mindig megtalálja azt a zene és kép közötti egyensúlyt, amellyel koherens egészet hozhat létre. Bátran nyúl különleges és tradicionális hangszerekhez: a Fekete Párduc esetében elutazott a film helyszínéül szolgáló Afrikába, ahol a helyi népzenét tanulmányozta, ráadásul a helyi muzsikusokat is segítségül hívta a felvételek elkészítéséhez. A Mandalorian főcímzenéjében pedig bravúrosan ötvözi a sci-fi és a western filmekre jellemző zenei sajátosságokat. A sorozatban továbbá egységes nyelvvé formálja a dubsteptől a klasszikus-posztromantikus filmzenéig terjedő skála összes elemét, egészen kivételes hangzásélménnyel támasztva alá a történéseket.

Fiatal, friss és önazonos, tele ötlettel és megvalósításra váró projektekkel. Kíváncsian várjuk Ludwig Göransson újabb alkotásait!

Gulyás Gergely