Az utóbbi időszakban új hagyománnyal gazdagodott a magyar zenei élet: a Bartók Rádió kortárszenei hangversenyszemléje évek óta lehetőséget teremt arra, hogy néhány héten át a kortárs magyar kompozíciókra irányuljon minden figyelmünk. Szeptember 12. és 17. között, rendhagyó módon lehettünk ismét részesei az ArTRIUM sorozat egyedülálló, gondolatébresztő világának.
Annak ellenére, hogy a kortárs klasszikus zene változatos, izgalmas és sokszínű, meglehetősen ritkán találkozhatunk olyan koncertprogrammal, amely kizárólag ősbemutatókból áll. A múltban élünk. Korábbi századok örökérvényű remekműveit magasztaljuk, és ez önmagában helyénvaló is lenne, csakhogy eközben a legkevesebb figyelmet sem szenteljük annak, ami igazán aktuális, ami valóban nekünk szól: a jelenkor művészetének. A Bartók Rádió szervezésében megrendezett ArTRIUM sorozat évről évre megoldást kínál erre, mintegy prófétaként hirdeti, hogy az új kompozíciók fontos üzenetet közvetítenek a hallgatók felé.
A vírushelyzet fennállása a koncertéletet sem kímélte, így sok más eseményhez hasonlóan az ArTRIUM sem valósulhatott meg hagyományos formájában. A minifesztivált ezúttal zárt ajtókkal, közönség nélkül rendezték meg az MR6-os stúdióban és a Márványteremben, ugyanakkor a Bartók Rádión keresztül minden érdeklődő figyelemmel kísérhette az előadásokat (ha nem is mindig élőben). Persze az online koncertlátogatás nem adhatja meg az élőzene sajátos élményét, de azért megvannak a maga előnyei: az archívumon keresztül visszahallgathatóak a közvetítések, a közönségnek sokkal inkább a hangzásélményre kell támaszkodnia a vizuális benyomás helyett, ráadásul időnként egy-egy műismertető vagy interjú segíti a műértelmezést.
Az ArTRIUM sorozat idén ősszel négy hangverseny alatt összesen tizenkilenc magyar kompozíció ősbemutatójával és egy magyarországi bemutatóval gazdagította a koncertéletet és szélesítette ki a nagyközönség látókörét. A nyitóhangversenyen Puskás Levente (szaxofon), Váradi Judit (zongora) és Szabó István (ütőhangszerek) mellett az akusztikus-elektroakusztikus zene kapcsolatával foglalkozó EAR Együttes lépett fel – ez az apparátus már önmagában is rendkívül izgalmas. Szeptember 13-án egészen más jellegű program következett, ugyanis a Für Anima Zeneszerzésverseny döntős alkotásai szólaltak meg, a pályázatot meghirdető Anima Musicae Kamarazenekar előadásában. Másnap – a Szent Efrém Férfikar önálló estjén – az a capella kórusművészet került volna a középpontba, de sajnos a járványhelyzet miatt az előadásnak el kellett maradnia. Kárpótlásként a korábbi ArTRIUM előadások vokális repertoárjából készített válogatást a Bartók Rádió. Szeptember 16-án a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők, Cser Ádám vezényletével, amelyen három kortárs magyar kompozíció ősbemutatója mellett Lepo Sumera II. szimfóniájának magyarországi bemutatójára került sor. A záróhangverseny ezúttal Balog József zongoraestje volt, amelynek halálról és emlékezésről szóló műsora Kurtág György Bach-átirataitól egészen Wolf Péter Sonatajának ősbemutatójáig terjedt.
A nagyközönség valamiért idegennek és megfoghatatlannak érzi a kortárszenei repertoárt, így sokszor vagy tartózkodik annak befogadásától, vagy egyszerűen lemond a megértés lehetőségéről. Az ArTRIUM
éppen emiatt vált nélkülözhetetlenné az elmúlt évek során: mindig átfogó, reális képet nyújt az aktuális zenei jelenségekről és irányzatokról. Megmutatja nekünk, befogadóknak, hogy a mai zene közelebb áll hozzánk, mint ahogyan azt sejtjük, hiszen rólunk és nekünk szól. Figyelmeztet: a jelen a miénk, ezért pedig ne csupán kötelező jelleggel hallgassuk végig a legújabb kompozíciókat, hanem próbáljuk is megérteni azok üzenetét.
Németh Kira
