Elmélkedés Madách Tragédiájáról

 

Madách Imre Az ember tragédiája című klasszikusa számos művészeti ágban és műfajban szolgált az alapművet kisebb-nagyobb mértékben újraértelmező alkotások mintájául. Ha csak az elmúlt másfél évtizedet nézzük, megjelent – a teljesség igénye nélkül – Jankovics Marcell egész estés rajzfilmje, Eötvös Péter német nyelvű operája, a Paradise Reloaded (Lilith), Závada Pál Apfelbaum: Nagyvárad, Berlin című könyve, illetve a Nádasdy Ádám tavaly kiadott prózai fordítása alapján a Katona József Színház színpadán jelenleg is futó EMBTRAG. Ezek a művek egyaránt a huszonegyedik századi embernek szólnak. Szerzőik ennek érdekében a minket ma körülvevő valóság jelenségeibe fogalmazták bele mindazokat az emberi és kozmikus működéseket, filozófiai kérdéseket, amelyeket Madách Tragédiájából kiolvasni véltek. Három évvel ezelőtt, az akkor végzős gimnáziumi osztályommal és tanárainkkal együtt nekem is volt szerencsém átdolgozni, és színre vinni ezt a művet; ez alapján bennem is megfogalmazódott egy, a mai korban értelmezhető olvasat. 

A történetben kulcsszerepet játszó Lucifer motivációi, és az Úrhoz fűződő viszonyának problémái túl mélyek ahhoz, hogy ebben a cikkben tárgyalhassam őket; cselekedeteinek elve viszont jobban megfogható. Az attitűdje hasonló egy olyan szerzőéhez, aki egy adaptációban előbbre helyezi saját mondanivalójának érvényesítését, mint az alapmű hiteles újraformálását. Színről színre olyan gondolatokat fogalmaz meg, majd helyez egy általa kreált történelmi helyzetbe, amelyek újra és újra az ő célját, Ádám újbóli csalódásának bekövetkezését szolgálják. Ennek eredményeként a színek szándékosan torz képet mutatnak egy-egy történelmi korszakról, eseményről (például a hatodik, római színben megjelenik az elit öncélú, elfajzott fényűzése, de rejtve marad Ádám elől a Római Birodalmat összetartó jog ereje). 

A hamis képek és ideológiai hajtűkanyarok okozta zavarodottságot Ádámban tovább erősíti Lucifer manipulációjának másik fő eszköze, amely szerint megpróbálja őt elválasztani Évától. Fontos tisztázni, hogy az álombeli színek alatt végig Ádám sorsát követjük nyomon. Lucifer mindig az ő hevült lelkesedése mentén hív életre egy-egy újabb színt, hogy azután ismét csüggedésbe taszíthassa őt. Éva csupán egy korokon átívelően, mindig újult alakban felbukkanó útitárs, akit Ádám – Lucifer minden erőfeszítése ellenére – folyamatosan keres. Más szóval: mi végig Ádám álmát látjuk, Éváét sohasem. 

A születő emberiségbe vetett hit tehát nemcsak a sorozatos bukások miatt inog meg a főhősben. Azért jut el az öngyilkosság gondolatához, mert Lucifernek majdnem sikerül vele elfeledtetnie, hogy van egy társa. Ez az a pont, ahol a mű az emberi lét egyik legmélyebb alapvetésére mutat rá, miszerint az ember (vagy az egész emberiség, ha messzebbről nézzük) addig marad egyensúlyban, amíg a férfi és női működés folyamatos kölcsönhatásban van egymással. Ebből kiindulva igen izgalmasnak tartanék egy alkotást, amely megpróbálná megformálni Madách tragédiájának egyfajta tükörképét: mit álmodhatott Éva? Lucifer hogyan tudná Ádámtól az élet értelmetlensége felé fordítani Évát?

A ,,küzdj és bízva bízzál!” mellett kevésbé tárgyalt, de a mai korban legalább ugyanolyan fontos az Úrnak az a másik intelme is, amelyben a férfi és női minőség együttműködésének fontosságára világít rá:

,, Karod erős – szived emelkedett:
Végtelen a tér, mely munkára hív,
S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
Szüntelenül, mely visszaint s emel,
Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
Zajában elnémul ez égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkűlete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és szíverén keresztűl
Költészetté fog és dallá szürődni.
E két eszközzel álland oldalodnál,
Balsors s szerencse közt mind-egyaránt,
Vigasztaló, mosolygó géniusz.”

Még ma sem késő belehelyezkedni Ádám szerepébe, aki a darab végén látta, milyen jövő vár rá, ha nem tud felülkerekedni a kísértő erőkön. Akkor lehet más a jövő, mint ahogy Lucifer a múltat ábrázolta, azaz akkor megy majd előbbre fajzatunk, ha Madách bölcsességét – amelyet az Úr szavaiban írt le – gyakorlattá tudjuk formálni.

Fazekas Tomaj