A Zeneakadémia 2017-ben, az EMMI támogatásával hívta életre a Bartók Világverseny és Fesztivált, amelynek ötlete 2016-ban, a zeneszerző születésének százharmincötödik évfordulója kapcsán merült fel, és amelynek struktúrája a Bartók-életmű legjellegzetesebb elemeire – a zongorára, a hegedűre, a kamarazenére és a zeneszerzésre épül. Az egyes hangszeres versenyek kétévente követik egymást, a köztes években pedig zeneszerzőverseny zajlik, mindig a következő év hangszeres kategóriájához kapcsolódva. Idén a vonósnégyesek versenyére került sor; repertoárdarabként a tavalyi forduló két díjazott kompozíciója is szerepelt.

Nagy örömmel írhatom le azt, hogy ezen a hazai rendezésű versenyen rendszeresen szerepelnek magyar versenyzők a jutalmazottak között, elég – a teljesség igénye nélkül – Dobos Dániel zeneszerző 2018-as vagy Szokolay Ádám zongoraművész 2019-es győzelmére gondolnunk. Nem volt ez másként 2020-ban sem, amikor szintén több magyar komponista jutott a döntőbe: bár a dobogóról lemaradva, de Szüts Apor (Morsmordre – Toccata “quasi una Fantasia” című művével) és Brandenburg Ádám (Distances című kompozíciójával) egyaránt a zsűri elismerésében részesült. Utóbbi versenyző az Editio Musica Budapest egyik különdíját is megkapta, ennélfogva szerzeménye bekerült az idei verseny repertoárjába. A másik kortárs repertoárdarab a tavalyi első helyezett Okamoto Shinsuke Kalligráfia Levegőre és Földre című alkotása lett. A középdöntőben a két darabot a lehető legkiegyenlítettebb arányban választották a versenyzők; a „miniversenyben” (4:3 arányban) végül Shinsuke műve diadalmaskodott.

Ezt a művet játszotta az egyetlen magyar résztvevő, a Korossy Vonósnégyes is, és részükről ez a választás abszolút kézenfekvőnek bizonyult, mivel a tavalyi ősbemutató az ő nevükhöz fűződik. Shinsuke darabjában kreatívan ötvözi és állítja szembe Bartók tökéletes szimmetriára való törekvését a japán aszimmetriaesztétikával. Ezenfelül egyértelműen érződik ezen az elsősorban hangszín- és gesztusalapú kompozíción, hogy a szerző élénken érdeklődik a posztspektrális zene iránt. Az idei első helyezett Quartet Integra szintén Shinsuke alkotását választotta; az ő interpretációjukban a mű ívének és folyamatának szemléltetése helyett a rendkívül precízen és energikusan eljátszott kis gesztusok kerültek a fókuszba. Gondolatébresztő volt két ilyen eltérő, mégis helytálló felfogásban hallani a kortárs művet.

Brandenburg Ádám Distances című kvartettjében Bartók V. vonósnégyesének negyedik tételéhez nyúl vissza, de a harmóniai idézetek új felrakásban, más zenei szövetben jelennek meg. Ez a zene a saját törvényei szerint tonális: a hagyományos tonalitáson belül mozgó akkordikus anyag kontrasztjaként különböző distanciaskálák funkcionálnak. A második díjat nyert Chaos Quartet értő tolmácsolásában a darab minden színe megelevenedett, elismerésre méltóan értelmezték a magyar népzenei hagyományokra emlékeztető szakaszokat is.

A Bartók Világverseny egyedülálló kezdeményezés abból a szempontból, hogy állandóan repertoáron tart kortárs (ráadásul kifejezetten a versenyre készült) darabokat, amelyeket az előadók nagy átéléssel és értően tolmácsolnak évről évre.

Gulyás Gergely