Sir John Tavener (1944–2013) az egyik legjelentősebb brit zeneszerző volt a 20. század második felében, akinek életművét jórészt a spirituális érdeklődés és a transzcendencia keresése határozza meg. Pályája során fokozatosan közeledett a keleti ortodox egyház zenéjéhez, valamint a liturgikus egyszerűség felé fordult. Vokális művei tették igazán ismertté, ezekből kettőt szeretnék bemutatni, melyek William Blake (1757-1827) versein alapulnak. A cikk olvasása után jó program lehet a Szépművészeti Múzeum aktuális időszaki kiállítása, amely remekül összekapcsolja William Blake művészetének különböző ágait, valamint bemutatja kortársai alkotásait is.

A választott két mű egymás párja. A The Lamb (1982), amely a korábbi keletkezésű Tavener esetében is, hasonlóan ahhoz, ahogy William Blake előbb a Songs of Innocence (1789) kötettel készült el, benne a The Lambbel. Majd 1794-ben ezt kiegészítve jött létre a Songs of Innocence and Experience című egyesített ciklus, amelynek eleme a The Tyger című vers is. Témája az ártatlan Krisztus, a húsvéti bárány, az áldozat. Harmóniáiban megjelenik az éteri tisztaság, ezáltal könnyen elénekelhetőnek tűnhet, azonban a biztos és tiszta intonáció kifejezetten fontos, hiszen az ártatlan hangzást csak így lehet elérni. Két versszaknyi szöveget dolgoz fel a zenemű, tehát az egész verset. A szólamok közötti kapcsolat, például a tükörfordítás alkalmazása is a tökéletesség és az önmagában való teljesség jelenlétét igazolja.

The Lamb

Little Lamb who made thee?
Dost thou know who made thee?
Gave thee life and bid thee feed
By the stream and o’er the mead;
Gave thee clothing of delight,
Softest clothing wooly bright;
Gave thee such a tender voice,
Making all the vales rejoice!
Little Lamb who made thee?
Dost thou know who made thee?

Little Lamb I’ll tell thee,
Little Lamb I’ll tell thee:
He is called by thy name,
For he calls himself a Lamb:
He is meek and he is mild,
He became a little child:
I a child and thou a lamb,
We are called by his name:
Little Lamb God bless thee.
Little Lamb God bless thee.

A Bárány

Barikám, ki növelt?
Barikám, ki nevelt?
Mondd, ki adta éltedet,
S parti réten jó füvet;
S adta rád ez örömöt:
Fényes gyapju-köntösöd;
S gyengéd bégetésedet,
Mely vidámít völgyeket?
Barikám, ki növelt?
Barikám, ki nevelt?
Barikám, tudom ám,
Barikám, mondom ám:
A neve, mint a tiéd,
Vállalja Bárány nevét,
Bájos ő és nyájas ő,
Kisgyermekként születő,
Bárány te és gyermek én,
Minket hívnak a nevén.
Isten óv, barikám.
Isten áld, barikám.

(Weöres Sándor fordítása)

A The Tyger William Blake egy másik kötetében, a Tapasztalásban jelent meg. Egészen más felrakású műről beszélünk: míg az előzőleg tárgyalt kompozícióban a magas hangok fényessége adta az ártatlanság érzetét, így ennél a darabnál a földhöz ragadt mély hangok jellegzetesek. Az állandó orgonahang jelenléte – még ha változó is, hogy melyik szólamban szól –, biztosítja halandó világunk közegét. Tavener úgy érzékelteti a két mű közötti szoros kapcsolatot, hogy a The Tyger megfelelő szövege alá a The Lamb zenei anyagából, hangzásvilágából kölcsönöz elemeket, egy pillanatra megnyitva az isteni magasságot.

The Tyger

Tyger Tyger, burning bright,
In the forests of the night;
What immortal hand or eye,
Could frame thy fearful symmetry?

In what distant deeps or skies.
Burnt the fire of thine eyes?
On what wings dare he aspire?
What the hand, dare seize the fire?

And what shoulder, & what art,
Could twist the sinews of thy heart?
And when thy heart began to beat,
What dread hand? & what dread feet?

What the hammer? what the chain,
In what furnace was thy brain?
What the anvil? what dread grasp,
Dare its deadly terrors clasp!

When the stars threw down their spears
And water’d heaven with their tears:
Did he smile his work to see?
Did he who made the Lamb make thee?

Tyger Tyger burning bright,
In the forests of the night:
What immortal hand or eye,
Dare frame thy fearful symmetry?

A Tigris

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

(Szabó Lőrinc fordítása)

 

Németh Lilla