Interjú a Wanderer Kvartett tagjaival

 

A fiatal zeneakadémistákból álló Wanderer Kvartett 2023 szeptemberében alakult. Az első közösen töltött tanévük csupa kihívással és élménnyel telt, ugyanis mind a négy muzsikus – Vavrinecz András (hegedű), Fóris Zsófia (hegedű), Molnár Dorina Anna (brácsa) és Hagiwara Izumi (cselló) – diplomakoncertje 2024 tavaszára esett. 

Sárközi Zsófia: Milyen kamarazenei élményekben volt már részetek a kvartett alapítása előtt?

Hagiwara Izumi: A Wanderer Kvartett megalakulása előtt többen is játszottunk már vonósnégyesekben és különböző kamarafelállásokban, más-más barátokkal kiegészülve. Nekem volt lehetőségem – egy másik kvartettel – külföldi utakon és neves zenei kurzusokon részt venni; kívánom, hogy a Wandererrel is átéljük a közös munka ezen izgalmas kihívásait. 

Fóris Zsófia: A kamarazenélés élményeit eddig főként trió és duó felállásban tapasztalhattam meg. Forgó Boglárka és Lescsinszky Áron barátaimmal öt évvel ezelőtt alapítottuk zongorás triónkat, a Trio Mikrokosmost. A formációval számos rangos eseményen megfordultunk, köztük a 2023 februárjában megrendezett Weiner Leó Országos Kamarazene Versenyen, ahol kategóriánkban az I. díjat és a közönségdíjat is sikerült elnyernünk. Vonósnégyesben most játszom először, és igyekszem minél többet meríteni társaim gyakorlottságából.

Vavrinecz András: A bachelor képzésem második évétől tagja voltam az akkor alakult Lendvai Kvartettnek. Noha ez a vonósnégyes a covid időszakában jött létre, szerencsére rengeteg próbán és órán vehettünk részt – köztük Takács-Nagy Gábor irányítása alatt is –, melyek során kiemelkedő kamarazenei tapasztalatokkal gazdagodtam.

Sárközi Zsófia: Mi alapján választottátok a Wanderer nevet?

Molnár Dorina Anna: Egy koncertötletből ered az elnevezés: egy Schubert-estből, amelyen dalok és vonósnégyesek mellett zongoraművek is elhangzottak volna. A koncert ugyan nem valósult meg, de Schubert Wanderer-fantáziája (C-dúr, D. 760) tágabb értelemben is ötletadóként szolgált nekünk. Úgy gondolom, hogy fiatalságunk révén a vándorlás, bolyongás az egyik legtalálóbb kifejezés jelenlegi élethelyzetünkre, és feladatunknak tekintjük, hogy segítsük egymást utunk megtalálásában. 

Sárközi Zsófia: Milyen meghatározó felkérésben és zenei élményben volt részetek a közelmúltban?

Hagiwara Izumi: Legutóbbi felkérésünk Balatoncsicsóra szólított minket, ahol húsvét alkalmából vonósnégyesünk lehetőséget kapott egy hangszerbemutatóval egybekötött koncert megrendezésére. Nagyon élveztük az ott töltött délutánt, a helyiek vendégszeretetét és a gyerekek lelkesedését is. 

Molnár Dorina Anna: A felkéréseken túl kurzusokon is részt vehettünk, melyeken többek között Giovanni Guzzo hegedűművésznek és Patrick Jüdt brácsaművésznek játszhattunk. Utóbbinak különösen nagy élmény volt Schubert d-moll vonósnégyesét („Halál és a lányka”, D. 810) előadni. Segítségével közelebb kerülhettünk Schubert művének mondanivalójához. Ebben a félévben azonban kevesebb felkérést tudtunk vállalni, hiszen nagy feladat hárult a vonósnégyesünkre: közös kamaraprodukciókkal is készültünk diplomakoncertjeinkre.

Sárközi Zsófia: Elsőnek Vavrinecz András diplomázott április végén. Milyen repertoárral készültetek, és ki követte őt a sorban?

Vavrinecz András: Diplomakoncertemet április 25-én rendeztük meg a Zeneakadémia Nagytermében. A felkészülési folyamat nagy izgalmak között telt, ugyanis vonósnégyesünk ekkor állhatott először (a szó szoros és átvitt értelmében is) a Nagyterem színpadára. Borogyin 2. (D-dúr) vonósnégyesét játszottuk, mely méltán a közkedvelt vonósnégyesek sorába tartozik. Úgy gondoltuk, hogy az amúgy is ritkán előadott mű méltó helyet foglal el Bach h-moll hegedűpartitája (BWV 1002) és Beethoven D-dúr hegedűversenye (op. 61) között. 

Molnár Dorina Anna: Andrist követve a diplomakoncertem szintén a Zeneakadémia Nagytermében volt május 21-én. A kvartettel talán az eddigi legnehezebb és legmonumentálisabb darab megtanulására szántuk el magunkat: Schubert d-moll vonósnégyesére („Halál és a lányka”, D. 810). A darab a koncert teljes második felét kitöltötte, előadásához Bartók Brácsaversenye (BB 128) után teljes megnyugvást és átszellemülést kellett tanúsítanunk. 

Hagiwara Izumi: Számomra nagy élmény volt részt venni a többiek mesterszakos diplomakoncertjén. A darabválasztással talán sikerült két ellentétes pólust megmutatnunk. Borogyin kvartettje ugyanis közönségbarát, valamint bármikor és bárhol komfortos játszani. Schubert művét előadni mindig kiemelkedő alkalom, és muzsikusként is nagyobb kihívás átélni azt a hangulatot, amelyet a szerző elénk tár. 

Sárközi Zsófia: Hogyan éltétek meg a felkészülési folyamatot?

Fóris Zsófia: Mind a négyünknek nagy kihívást jelentett az elmúlt időszakban, hogy egyszerre tudjunk készülni a saját és a társaink diplomahangversenyére. Izumival még „csak” bachelor tanulmányainkat zártuk le idén, és bár sok feladatunk volt, úgy érzem, hogy megtaláltuk a középutat, így az igazán fontos teendőkre mindig elegendő időt és energiát tudtunk szánni. 

Vavrinecz András: Én nagyon pozitívnak éltem meg a felkészülési folyamatot. Úgy gondolom, az együtt töltött intenzív időszak nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megtaláljuk a közös hangot.

Sárközi Zsófia: Milyen terveitek vannak a közeljövőben?

Molnár Dorina Anna: A diplomaidőszakot követően elkezdtünk dolgozni egy koncerttervezeten a Magyar Zene Háza felkérésére, Fellegek felett címmel. Erre az alkalomra Ravel F-dúr vonósnégyesével (M. 35) és Bevezetés és Allegro (M. 46) című szeptettjével fogjuk bővíteni a repertoárunkat. Különlegesség, hogy az előadásban három képzőművész is részt vesz: a próbáink során fogják elkészíteni művészeti alkotásaikat, amelyeket a közönség megtekinthet a koncerten.